2013. március 30., szombat

Ettünk egy jó vietnámit: bemutatkozik a Dang Muoi étterem

Közel egyéves hallgatás után térünk vissza közétek, de kárpótlásul egy igazán méltó beszámolóval a Dang Muoi vietnámi étteremről. Nagyon régóta szerettük volna megismerni a vietnámi konyhát, és régóta szerettük volna már csekkolni a budapesti éttermeket is. A Lucullus Baráti Társaság szervezett egy vacsorát, amire mi is meghívást kaptunk, ezért a kívánságunk teljesülhetett.

Fotó: Gyurin András

A név ismerős lehet, a Józsefvárosi piacon ugyanis már évek óta működik a Dang Muoi büfé, ami a legenda szerint állítólag akár napi 500 vendéget is képes kiszolgálni. A tulajdonosok gondoltak egyet, és továbbvitték a koncepciót a Nagyvárad tér közelébe, ahol nem olyan régen megnyitották a büfé nagytestvérét, a Dang Muoi éttermet.

A Lucullus Baráti Társaság elnöke, Turóczi Gábor fogadott minket, nagyon szívélyesen és a hangulatnak megfelelő sárkányos nyakkendőben (csók a stylistnak!) A tulajdonosok pedig mintha láthatatlanná tévő köpenybe öltöztek volna, olyan észrevétlenek maradtak egész este. Ez abszolút pozitív, ahogy Gábor is elmondta a köszöntőben, hihetetlenül szerények és alázatosak, emellett pedig rendkívül gondosan készítették elő a vacsorát és figyeltek ránk végig. 

Összesen hét fogást ettünk, főleg Észak-Vietnám ízeiből állt össze a vacsora, az ételeket ezennel vietnámi nyelven is közzétesszük:

Pho-val kezdtünk (phở bò), ami tulajdonképpen egy fűszeres húsleves, mi leheletvékony szeletekre vágott marhahússal, óriási adagban kaptuk. Ez különösen a kora tavaszi zord időjárásban esett jól, mert zseniálisan felmelegíti az egész testet. Gizike chilivel, a Nagyvárosi lány citrusrajongásának megfelelően frissen facsart citromlével fogyasztotta. Egy tányér levessel egyébként simán jól lehet lakni (ráadásul ez csak féladag volt), de mi nem mertünk sokat enni, mert tudtuk, hogy mi vár még ránk. Jól is tettük. 


Leves: 5/5

Következett a tavaszi tekercs (nem rán), ami nem okozott túl nagy meglepetést, hozta a kínai éttermekben megszokott ízvilágot, csak sokkal de sokkal jobb minőségű alapanyagokkal, a hozzá kínált különleges, ecetes/zöldséges mártogatóssal igazán csodás volt. Lőttünk róla egy jó fotót is, ami elég nehéz volt, mert gyorsan fogyott.


Tavaszi tekercs: 5/4,5 (de csak azért, mert kicsit langyos volt)

Ezek után már mindenki úgy érezte, hogy nem tud többet enni, pedig még a felénél sem jártunk. Ugyanis jött a Chefsisters lányok személyes kedvence, fűszeres kacsafalatok (vịt xào cay), amihez rizst kaptunk. Nehezen találjuk a szavakat a leírásához (ami nálunk ritka), mert annyira intenzív volt az élmény, hogy nem is igazán tudtuk beazonosítani. Omlós volt, mint ahogy az egy jó kacsához illik, nem túl csípős, szaftos-zamatos és nagy örömünkre egy kis hájat is találtunk a falatokon. Imádjuk. 


 Fűszeres kacsa: 5/100!

A vietnámiak nem viccelnek, a vacsorán kapott tájékoztató szerint ez az elég szegény nép előnyére fordította, hogy korlátozottak voltak a lehetőségei, és megtanult ételként elkészíteni nagyjából mindent, ami él és mozog. Így jutunk el a következő fogáshoz, a békacombhoz (đùi ếch satế), melynek kritikájában nem vagyunk kompetensek, nincs ugyan összehasonlítási alapunk, de nem nagyon hozott minket lázba.  

Nem úgy az utána következő karalábésaláta (nộm su hào), aminek a viszonylag hétköznapi neve egyáltalán nem tükrözi azt az ízkavalkádot, amit nyújtott. Nem is hasonlított a karalábéra, először nem is tudtuk, hogy ez már az a fogás. Nagyon különlegesen sikerült feldobni az egyszerű hozzávalókat pár intenzív fűszerrel, friss korianderrel és pörkölt földimogyoróval. A receptért ölni tudnánk, valaki szerezze meg nekünk!!! (Gábor?:))


Sült fűszeres békacomb: 5/2

Karalábésaláta: 5/5*

Megoszlottak a vélemények kettőnk között az utolsó főfogásról, a ropogósra sült ötfűszeres sertésről (thịt lợn rán ngũ vị hương), Gizike szerint felejthető volt, a Nagyvárosi szerint elképesztő:) De az is lehet, hogy itt már tényleg végünk volt, mert olyan lassan matattunk a pálcikáinkkal a sültes tálban, mintha zsinórban legalább öt disznóvágáson lennénk túl. 



Ötfűszeres sertés: 5/4

A vacsora egyetlen gyenge pontja a desszert volt, a Chè, ami nekünk híg, vaníliaízű folyadékban úszó rizsszemeket takart. De ezt egyáltalán nem bántuk, mert már nem is fért volna belénk. Nem ragozzuk, nagyon távol áll tőlünk, nekünk az fekszik, ha a desszert édes/krémes, nagyon hizlaló, mindig lelkiismeret furdalást okozóan finom. Azért legközelebb adunk neki még egy esélyt.

Fotó: Gyurin András

Összefoglalva a vacsorát, nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon köszönjük az élményt a Dang-Muoi családnak és a Lucullusnak! Sikerült megismertetniük velünk egy nagyon izgalmas konyhát és egy szuper éttermet, ami a kedvenc fűszereinkkel és kiváló alapanyagokkal (állítólag Wang mester is innen szerzi a portékát) mindenki bakancslistájára kötelező. Hamarosan újra jövünk!

Dang Muoi a Facebookon: http://www.facebook.com/dangmuoibufe

1 megjegyzés:

  1. Hát igen hosszú kihagyás után érkezett a bejegyzés, de megérte várni! Ínycsiklandó leírás, asszem kedvet kaptam, hogy elmenjek és kipróbáljam az éttermet. :-)

    VálaszTörlés